Bali - Indonézia
Indonézia ~6000 lakott szigetéből talán legtöbbet emlegetett Bali. Az az érzésem, hogy nem véletlenül emlegetik az idelátogatók, hogy Balin voltak és nem Indonéziában, hiszen az ország szigeteit bejárni és elmondani, hogy láttam Indonéziát rengeteg időbe telhet, de bizonyára megéri.
Egy hónapot töltöttem el itt, rengeteg mindent megnéztem, de továbbra is az az érzésem, hogy a felét se láttam. Hát ilyen volt Bali:
Canggu - Made in Indoinesia, desinged by western people
Május első két hetét Canggu-ban töltöttem, kb 100 méterre a parttól. Itt ért a 35. születésnapom és szerettem volna ezt a napot egy szörfdeszka és hullámok társaságában eltölteni. Ez sikerült is, néha én álltam a deszkán és hullámon, néha a hullám rajtam.
Igazából ez az élmény volt az oka, hogy Canggu-ba jöttem és amiért nem álltam tovább idő előtt.
A sziget ezen része annyira nem az én világom és ezt látni először kiábrándító volt.
Figyelem, megosztó gondolatok!
Canggu a trópusi Truman show.
Képzelj el egy világot, ahol reggelente mosolygós futók kocognak fel-alá az utakon a legközelebbi konditeremig. Elhaladnak a designer ékszer- és ruhaüzletek mellett, majd a specialty kávézók és protein bárok következnek, ahol a már várja őket a többi gyönyörű testű, jóganadrágos fehér európai. Egy több ezer kilométerről importált mandulatejes kávé és detox shake nem is eshetne jobban a reggeli small-talk mellé. Ha megéheznénk 50 méterenként akad egy mindenmentes, vagy a világ konyháit Instagram-pozitív módon elkészítő gyönyörűséges étterem. Mindezt megkapjuk elképesztő 10 EUR körül/alatti áron.
Ha megoldást nem is kínál, de így sokkal kellemesebb az életközepi válság.
Pár nap után már muszáj volt megkeresnem a szervizajtót, ami kivezet a díszletekből.
Fél óra motorozás a sziget belseje felé és minden kezdett megváltozni. Helyi üzletek és éttermek, rizsföldek és szorgoskodó indonézek.
Fél óra motorozás a sziget belseje felé és minden kezdett megváltozni. Helyi üzletek és éttermek, rizsföldek és szorgoskodó indonézek.
Spiritualitás - a véletlen megtisztulásom története
A legtöbben itt Balinéz hinduk (95%), ami a tradicionális hinduizmus helyi ága. Aktívan gyakorolják a vallást, minden reggel kirakják az áldozatot a ház elé. Kirakja a kisboltos lány, az autószerelő, az orvos és a tetováló is.
(Balinéz hindu asszony reggeli áldozatot visz, 2025, színes JPG)
Tudtam, hogy otthon néha-néha hallani, hogy valamelyik ismertebb ember eljön ide és óriási megvilágosodáokat él át majd hazajön, ahol ez senkit nem érdekel, de nem bírja magában tartani (Geszti, Schobert.. stb). Kortárs megfelelője az Instagramon hindu istenekhez imádkozó influenszer.
Ezekkel a súlyos előítéletekkel megpakolva ültem a robogómon Canggutól egyre távolabba kerülve. A térképen bejelöltem néhány látnivalót és az első egy vízesés volt, ami a hegy irányába pont útba esett.
(Egyébként több száz vízesés van a szigeten).
Egy viszonylag nagy parkolóba vitt a GPS, hát igen, a google review erejét nem szabad lebecsülni. Erre a vízre aztán különösen szépen hathat a gravitáció. - gondoltam.
Tovább merészkedve az ösvényen egyszercsak egy nyüzsgő kis téren találtam magam, ahol egy hölgy nyomban a pénztárakhoz terelt engem. - Elnézést, erre van a vízesés? de ő csak a pénztárra mutatott.
A kasszás hölgy megkérdezte, hogy melyik csomagot szeretném választani. - ??? - néztem rá. Hát azt amelyikben a vízesés van. Kezdtem kicsit türelmetlen lenni, mert még egy csomó másik helyet meg akartam ma nézni.
Elmagyarázta, hogy ez egy szent hely és hogy bebocsájtást nyerjek kell fogadnom egy vezetőt. A Masterpay csilingelő hangjára ott is termett ez a derék 18 körüli srác aki azt tanácsolta, hogy vegyem át a fürdőnadrágom, mert vizes leszek.
Ez után adott egy sál szerű övet és egy ruhadarabot, hogy ezekkel takarjam el a testem deréktól lefelé. - Hát ezekért a kisportolatlan lábakért nem kár.- gondoltam.
Elmondta, hogy a belépéshez áldoznom kell az isteneknek és a vízesés őrzőinek. 12 kis csomagot kaptam egy kosárban és mindegyikhez füstölőt.
A kasszás hölgy megkérdezte, hogy melyik csomagot szeretném választani. - ??? - néztem rá. Hát azt amelyikben a vízesés van. Kezdtem kicsit türelmetlen lenni, mert még egy csomó másik helyet meg akartam ma nézni.
Elmagyarázta, hogy ez egy szent hely és hogy bebocsájtást nyerjek kell fogadnom egy vezetőt. A Masterpay csilingelő hangjára ott is termett ez a derék 18 körüli srác aki azt tanácsolta, hogy vegyem át a fürdőnadrágom, mert vizes leszek.
Ez után adott egy sál szerű övet és egy ruhadarabot, hogy ezekkel takarjam el a testem deréktól lefelé. - Hát ezekért a kisportolatlan lábakért nem kár.- gondoltam.
Elmondta, hogy a belépéshez áldoznom kell az isteneknek és a vízesés őrzőinek. 12 kis csomagot kaptam egy kosárban és mindegyikhez füstölőt.
Elkezdődött a túra és én becsülettel kértem bebocsájtást 5 méterenként, de a vízesésnek nyoma sincs.
Gondoltam megkérem, hogy csináljon egy képet nektek ide, de ezt a feladatot nagyon komolyan vette, sőt azt is mondta hova álljak és hogyan pózoljak.
Gondoltam megkérem, hogy csináljon egy képet nektek ide, de ezt a feladatot nagyon komolyan vette, sőt azt is mondta hova álljak és hogyan pózoljak.
.jpg)
(itt szabadon választhattam nekem tetsző istenséget aki beenged. Egymás között meg majd megbeszélik)
Kérlek Istenség, hadd lássam a vízesést végre. - Általában ezt gondoltam mikor elhelyeztem egy újabb füstölőt. Nemsokára meghallgatásra került, mert meghallottam a víz csobogását. ...mellette egy keserves ordítást is. Kérdőn néztem vezetőmre, de ő csak ösztökélt tovább az úton. Mikor már majdnem ott voltunk elmondta, hogy a vízesés alá kell majd állnom és szedjem össze az összes negatív gondolatomat, majd üvöltsek háromszor, utána a másik vízesésnél ugyanez csak jó gondolatokkal és kedves ordítással. Nehezemre esett szomorúnak lenni (hát rég voltam otthon), mert a helyzetem abszurditása mindig elvitt a nevetés irányába. Ennek eredménye egy hangos gonosz nevetés lett, amihez inkább villámcsapások illettek volna. Kísérőmre néztem és láttam, hogy az egészet felvette videora és biztat, hogy folytassam. Ami a csövön kifér.
(Á!)
Kifele menet egy indiainak kinéző úr még megitatott valami kókuszlé szerűséggel és kaptam pár szem riszt a fejemre és egy ajándék karkötőt. 12 Isten jóváhagyásával ültem vissza a robogóra, de sajnos hatalmas vihar kerekedett és mikor már sem látni sem haladni nem lehetett egy gödörbe hajtottam és felborultam. Miközben a lehorzsolt tenyeremből szedetem ki a sarat az ég felé néztem és ezt mondtam magamban az Isteneknek. - Ez most melyikőtök volt?
(végre a vízséssel)
(az Istenek és én, bártok mindörökké)
Mikor kitisztult az idő megnéztem egy természetes melegfürdőt és néhány gyönyörű látványosságot.
Ubud
Nagyon örültem, hogy kicsit beljebb költözhetek a szigeten és habár szörfözni nem lehet, mégis autentikusabb élményt kaptam. Számtalan templomot rizsföldet és vízesést meglátogattam, végignéztem helyi szertartásokat és beszélgettem lokál arcokkal.
Sajnos minden templomnál szinte belépőt kellett fizetni, néha még azért is pénzt kértek, hogy az ösvényen tovább mehessek. Eközben fizetős a parkoló és utcai árusok próbálnak rávenni, hogy legalább egy banánt vegyél, de még inkább egy karkötőt.
A helyiek akikkel beszélgettem erről megerősítettek abban, hogy itt mindenki a turistákból szeretne megélni. A csecsemőt a szupermarket mellé kihozó kéregető anyától kezdve a megtisztulást hirdető szenthelyekig, mindenki azon van, lassan, de biztosan kicsipegesse a pénzt a zsebből.
4,5 millió ember él egy magyar megyényi területen és a népsűrűség hétszerese az otthoninak, ami azt jelenti, hogy akárhova mész és nincs 10 méterre tőled egy ember akkor elvesztél a dzsungelben, vagy egy szörfdeszkán ülsz a vízben, vagy túl fura vagy és sajnos nem a jó értelemben. :(
Sajnos minden templomnál szinte belépőt kellett fizetni, néha még azért is pénzt kértek, hogy az ösvényen tovább mehessek. Eközben fizetős a parkoló és utcai árusok próbálnak rávenni, hogy legalább egy banánt vegyél, de még inkább egy karkötőt.
A helyiek akikkel beszélgettem erről megerősítettek abban, hogy itt mindenki a turistákból szeretne megélni. A csecsemőt a szupermarket mellé kihozó kéregető anyától kezdve a megtisztulást hirdető szenthelyekig, mindenki azon van, lassan, de biztosan kicsipegesse a pénzt a zsebből.
4,5 millió ember él egy magyar megyényi területen és a népsűrűség hétszerese az otthoninak, ami azt jelenti, hogy akárhova mész és nincs 10 méterre tőled egy ember akkor elvesztél a dzsungelben, vagy egy szörfdeszkán ülsz a vízben, vagy túl fura vagy és sajnos nem a jó értelemben. :(
Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen társadalom, hogy élte meg a Covidot. Erről nem is nagyon szerettek beszélni, csak azt mondták, borzasztó volt. Hallottam olyat, hogy a faluban csak néhány helyen volt áram, a többiek nem tudták fizetni. Szociális ellátórendszerről kár is beszélni, többnyire az öregekről a család gondoskodik és egy ilyen helyzetben, ahol az egyetlen kereső sem tudott hazahozni semmit, sokan éhezés közelébe jutottak. Az egyik taxis azt is elmesélte, hogy a tágabb családjában többen is öngyikosok lettek, mert azt érezték, hogy ráutaltságukkal csak még több szenvedést okoznak a családnak.
Kemény storyk és persze nem tudhatom mennyire igaz. Lehet, hogy ettől a történettől is csak borravalót várt a mesélője. Mindenesetre el tudtam képzelni.
Azt is hallottam, hogy az átlagbér egy okés munkahelyem (pl jó étteremben felszolgáló) kb 4-5 Millió Rupia azaz kb 220 Euro egy hónapra. Hiába olcsó minden, ebből nehéz kijutni. (Fontos megemlíteni, hogy a kambodzsai taxis ennek is a felét viszi haza).
Azt is hallottam, hogy az átlagbér egy okés munkahelyem (pl jó étteremben felszolgáló) kb 4-5 Millió Rupia azaz kb 220 Euro egy hónapra. Hiába olcsó minden, ebből nehéz kijutni. (Fontos megemlíteni, hogy a kambodzsai taxis ennek is a felét viszi haza).
Záró gondolatok
Remélem senki kedvét nem vettem el Balitól, mert tényleg egy csodálatos és páratlan hely, viszont szerettem valami olyat is írni amit esetleg még nem mesélt el senki.
Másrészt ezek foglalkoztattak engem is az 5 hónapos út végén. Csodás helyeken jártam, fantasztikus emberekkel beszélgettem. Ilyen vendégszeretetben még soha nem volt részem amit a helyiektől kaptam.
Viszont láttam a szegénységet is és éreztem amit talán még ilyen erősen sose, hogy mennyire szerencsés vagyok. Furcsa érzés volt eleinte megszokni, hogy napi 2x étteremben eszem, a szobámat naponta takarítják és még mosnak is rám.
Beszéltem egy dokkmunkásal Sidney-ből aki azért jár ide minden évben, mert mikor itt van úgy érzi egy osztállyal feljebb jutott. Úgy élhet ahogy otthon nem és valószínű soha nem is fog.
Viszont láttam a szegénységet is és éreztem amit talán még ilyen erősen sose, hogy mennyire szerencsés vagyok. Furcsa érzés volt eleinte megszokni, hogy napi 2x étteremben eszem, a szobámat naponta takarítják és még mosnak is rám.
Beszéltem egy dokkmunkásal Sidney-ből aki azért jár ide minden évben, mert mikor itt van úgy érzi egy osztállyal feljebb jutott. Úgy élhet ahogy otthon nem és valószínű soha nem is fog.
Köszönöm, hogy itt voltatok és velem utaztatok :)
Még képek:
