Ko Lanta

Krabiból körülbelül 4 órányi buszozás várt rám. Ezt némileg nehezítette egy ételmérgezés, amit valószínű a előző esti rovar ízű Pad thai okozott (azt hittem csak más a fűszer). A testem még hajnalban is a bevitt szilárd ételek nem megfelelő halmazállapotának megváltoztatásán fáradozott, de szerencsére a helyi éjjel-nappali boltok fel vannak erre is készülve, így a folyamatot tudtam szüneteltetni a reggeli útra.

Ko Lanta többnyire muszlim lakosai büszkén száguldoztak a sziget keleti felének poros fűútján, az aszfalt még nem készült el teljesen.
A sziget egy része meglehetősen szegénynek tűnik, sok a szemét és a rom, de a természeti adottságai gyönyörűek. Szép strandok, hegyek, változatos növényzet.

Már a korábbi szigeteken is feltűnt, hogy gyakran a szállásokon dolgozó helyiek, vagy akár a tulajdonosok, az apartmanok melletti mindenféle szedett-vedett házakba vonulnak vissza a nap végén a csirkékkel, macskákkal, kutyákkal és a gyerekekkel. Ez bennem rendszeresen keltett furcsa érzést. Nem is volt szívem rossz értékelés adni soha, hiába volt csótány fürdőben.

(23:00 fele már csak 28 fok volt bent)

Az első szállásom egy aranyos kis pink bungalow a tengerparton, körülbelül 2000Ft-ért naponta. Itt találkoztam Andival és Zsoltival. Zsolti nagy pecás és szeretett volna Thaiföldön is fogni valamit, lelkesen ült ki minden este a fejlámpájával a partra. Andival és néhány pálinkával csatlakoztunk hozzá, hogy lelkesítsük.
Közeledett nyaralásuk utolsó napja. A pálinka fogyóban, fogás meg sehol. Végül a helyiek segítettek Zsoltinak néhány tippel és egy zacskó büdös garnélával. Az eredmény nem maradt el, az utolsó estén két halat is sikerült fogni.

(örök igazság a horgászatban: nem a méret a lényeg, kivétel, ha sikerül nagy halat fogni, mert akkor de)

A szigetet eredetileg az úgynevezett - és némiképpen viccesen hangzó - "tengeri cigányok" alapították. Azaz mindenféle vándor halász népek akik láttak benne fantáziát, vagy csak egyszer elfejtettek továbbállni. Leszármazottaik egy része megtalálható a sziget egy távolabbi csücskében, amennyiben elég bátrak vagyunk.

(Itt laknak a tengeri cigány családok. Gyönyörű hely, óriási szegénység)

A sziget túloldalán van az ófalu - Ko Lanta Old Town. A régi fa halászházak nagyon hangulatosak, mára ezek éttermek és a kézműves szuvenírboltok.

Barlang túra

A szigeten található egy nagyobb barlang is. Sok mindent nem hallattam róla, csak, hogy papucs kevés lesz és gyereket ne hozz. Ezt tudtam vállalni ezért egyik nap megnéztem.

Amikor már épp kezd elfogyni a robogó alól az út, egy tábla tűnik fel hatalmas betűkkel és STOP miden lehetséges angol szinonimájával. Itt várja a gyanútlan Level 1-es barlangászt egy vékony cigarettázós thai és a felesége. Angolul ugyan csak pár szót tudnak, de hamar kiderül, hogy a következő két órára a füstös úr lesz felelős azért, hogy a kis expedíció minden tagja épségben maradjon.

A túrára érkezett még egy spanyol és egy francia pár. Utóbbiból végül csak a férfi maradt, a hölgy meglátva a várható kilátásokat inkább más program után nézett, vagy csak hazament gyorsan, hogy egy magasabb biztosítási csomagba rakja át férjét.

Az első fél óra a dzsungelen keresztül haladt, random sziklafalon kötélen mászás és sűrű csapásokon keresztül haladtunk. Vezetőnk közben úgy döntött inkább mögülünk "vezet" minket. Néha, mikor csak a nagy zöld semmit láttuk út helyett, vagy elbizonytalanodtunk csak annyit kiáltott előre, hogy "OKÉ" és tovább hajtott minket.

(spanyolok, francia úr és cigizős úr)

Fél óra után elérkeztünk egy tisztásra. Itt egy bambusz viskóban találtuk az erdészt meg két nőt hintaágyban. (?)
Unottan végigmért minket és Láncdohányos úr kiosztotta a fejlámpákat. Közel járunk.
Tovább indultunk, és nemsokára egy sziklafalba ütköztünk. Visszafordultunk, hogy megkérdezzük a komát, hogy most aztán tényleg merre, de már nem volt mögöttünk. Némi hellózás után elődugta a fejét két szikla közül. "OKÉ" - mondta, majd intett, hogy kövessük és elnyomta az utolsó szálat.
A bejárat körülbelül 70x150cm-es rés volt és csak reméltük, hogy később kiszélesedik.

(a barlang bejárata. Sajnos nem dohányzó.)

Két méter után már szinte teljesen sötét volt. A fejlámpát ugyan bekapcsoltam, de éppen csak egy gyertyaláng erősségű fényt tudott előállítani ezért nekiálltam keresni rajta valami gombot, hogy felerősítsem, de nem találtam. Dohányos úr mogorva gyűrűtvesztett gollamként jött vissza hozzám, hogy miért maradok máris le én pedig mutogattam a lámpámra, hogy nem világít. Erre türelmetlenül sóhajtott, elvette és néhányszor a térdéhez csapta, a barlang felragyogott. "OKÉ" - mondta.

Hamar kiderül, hogy ez nem az a magyar cseppkőbarlang szint, ahol vaskorlátok és betonút tereli a látogatót. Fel és le másztunk a sziklákon, hogy óriási, vagy egészen szűk termekbe jussunk. Szakadékok felett néhány összekötözött bambusz hídon vezetett az út, a nagyonn akadályokon pedig elkorhadt, hiányos létrákon másztunk át. Néha az egyik létrafok Mr Nikotin keze volt.

(francia úrnak kezd leesni miért fizette be a felesége)

(törött lámpával utazás a Föld középpontja felé)

Körülbelül egy óra után az egyik kamrában több száz denevért találtunk. Tudtuk közel a kijárat. Kint vagyunk.

Még ugyanitt ellátogattam egy "farmra". A pontos magyar megfelelője az őstermelő biokertészet lenne.
Szimpatikus hölgy megmutatta, hogy miket termeszt. Sok lábon állt az üzlet, mert a gombától a beszélő madárig mindent lehetett látni.

(Thai nő rizst válogat, circa 2025)

(1 bokor, 1 ananász, 1 élet)

Ao Nang

Utolsó hétre még visszatértem Krabi mellé Ao Nangba, de csak azért, hogy elmehessek kajakozni a tengerre.

Egy hatalmas sziklát, vagy szigetet kerültünk meg, majd az egyik befolyáson beevezve a sziklák között, mangrove fák mellett eveztünk.

Hihetetlen, de máris eltelt három hónap és a thai vendégszeretet is véges, már ami a turista vízumot illeti. Ez az utolsó bejegyzés Thaiföldről, holnap repülök át Vietnámba.
Szeretném majd onnan is folytatni, remélem sikerül.

Még Ko Lanta:

Még néhány Ao Nang - az utolsó napok:

Köszi, hogy itt voltál <3