Krabi és környéke

Krabi / Ao nang

Amint leszálltam a Samuiról érkező kompról visszatért a nyár. Hömpölygő, fullasztó tömeg között próbáltam magam bezsúfolni a megfelelő, Krabiba induló buszra. Úgy tűnt, hogy egyszerre mindenki besokallt és le akar lépni a szigetekről. Persze ezt csak én gondoltam, hiszen legalább ugyanennyi ember várt arra, hogy az összeizzadt ülésinkbe becsusszanjon és összemérje a szigeteket az elvárásaival.

A főszezon még javában tart. A nap alatt még mindig vörösre égnek a fehér britek, a tenger meleg.
Thaiföldön az eddigi tapasztalataim szerint a leghidegebb nem a sör, hanem a buszok és a kompok utastere, ahol szürreálisnak tűnő pulóveres kabátos embereket is látni akik Strepsilst szopogatnak.

A körülbelül 3 órás buszút alatt, míg én a Wim Hof módszerrel próbáltam elkerülni a megfázást, a domborzat teljesen megváltozott.

Az út mellett és a távolban előtűntek a karszt csúcsok (nem biztos, hogy ez a megflelő terminológia, bazinagy magas sziklák) amiket a Thaiföldről készült képeken gyakran látni. Mivel én is ezekkel azonosítottam be az országot mielőtt idejöttem, azt éreztem, hogy ezaz, megjöttem.

Krabi egyébként egy nagyon szimpatikusnak tűnő városka. Érkezési pont, látszólag kevesen maradnak a városban. Az utak a forgalomhoz képest indokolatlanul szélesek. Amíg ott voltam elkészült a város nemrég elkészült fűútjának első útfestése, aminek bizonyára annyira örültek a helyiek, hogy betartották őket. Egy két hét és biztos ráunnak.

Az első utam egy helyi szimpatikus kocsmába vezetett, hogy információhoz jussak. Érkezésem, mint egy Temu-s Clint Eastwood, nem okozott különösebb pohárcsörgést, az egyik asztal mégis befogadott.

Néhány kör billiárd és thai whisky után megkaptam a kívánt útbaigazítást, valamint ajándékba néhány tuti részvény tippet is.

A városban minden este legalább 2, de inkább 3 éjszakai piac van, ahol fejedelmi vacsorát csaphatunk akár ezer Forintnak megfelelő összegér, ha elég bátrak vagyunk. Van pláza is, ami inkább egy nagy bazárra hasonlít. Megvehetjük a kedvenc márkánk ruhadarabjait, ha nem zavar az eltérő betűtípus.

(ha igazán ügyesek vagyunk, egyszerre két kedvenc márkánk is rajta lehet egy pólón)

Mivel a városnak nincs saját strandja és mi mégis arra vágyunk, hogy a homokba panírozzuk a testünket, motorra kell pattanni. Alkalmanként 20-25 perc robogózás soknak tűnhet, de hatalmas sziklák és a dzsungel között páratlan élmény.

Ao-nang partja zsúfolt a turistákkal, de látvány miatt ez abszolút érthető.

Nem messze innen van Railay beach, ahova pár perc alatt átrepít minket valamelyik teherautó motoros long tail boat.

Amiért annyira szerettem Krabin az a sok programlehetőség a környéken.

A hegyek aljában van egy kristálytiszta forrás és egy kis tó, ami végig lehet kajakozni. A taxis elmesélte, hogy itt forgatták valamelyik Jurassic park valamelyik jelentét és hogy mennyire sokat keresett a stábon.

A végén meghívtak egy "fish-spa"-ra. Ami abból állt, hogy tóban hatalmasra nőtt halak etetőanyagot csipegetnek a lábujjaim közül, miközben a taxis forma videóz és nevet. ... Kicsit perverz, de jó volt.

(ezt a képet én csináltam szerencsére nem a taxis )

Ha szeretjük kihívásokat és szívünk nem csak tiszta, hanem megfelelően működik, felmászhatunk egy egyik hegy tetejére a Buddha szoborhoz.

1260, az építőipari szabványoknak semmilyen módon eleget nem tevő lépcsőfok állja utunkat a hegy lábánál. Szerencsére vannak pihenők, itt találkoztam egy rendkívül izzadt olasszal aki büszkén mesélte, hogy ez már a 2. útja lefelé és nyugodjak meg, lefelé sokkal kényelmetlenebb lesz :).

Egyébként lefelé is találkoztam vele, már a harmadik körre jött vissza. Ez is egy módja, hogy közelebb kerüljünk a választott istenünkhöz - gondoltam - akár örökre.

(a hegy tetején fénylik Buddha kobakja)

(és valaki ezeket meg is építette)

Indulok tovább Koh Lantára, de úgy döntöttem, hogy itt szeretném tölteni a thai út utolsó hetét egy hónap múlva.

Még több Krabi: