Koh Samui - Same same

Same Same, de annyira mégse

Ko Tao-ról két szigettel délebbre van Samui. Habár a végére megszerettem Ko Tao-t, vártam már, hogy tovább induljak.
Samui-ról sokat hallottam, szinte mindenki megfordul itt, aki Thaiföldre jön és gondoltam megnézem, miért olyan nagy szám. Erre sajnos nem jöttem rá biztosan, de biztosan sokat segít, hogy van reptere, ami a szigeteknél ritkaság.
Motorbérlésnél a mosolygós néni kérdezte, hogy honnan jöttem át ide a komppal. Mikor mondtam, hogy Ko Tao, csak annyit mondott, hogy "Ahh, Same same".
Ezt már máskor is hallottam, akkor szokták mondani, amikor valamit szeretnél, de az pont nincs, de örülnének, ha elvinnéd azt ami viszont van.
Hasonló, de mégsem teljesen. Kicsit a "jólvanazúgy" és a "jó lesz az" találkozása.
Szerintem, ez teljesen igaz Samuira. Olyan mint Ko Tao, csak nem annyira jó (számomra).
Vannak eszméletlen szép részei, de túl nagy, túl drága és túl sok a turista. Az volt az érzésem, hogy körülbelül 1970 környékén lehetett utoljára egyénisége a szigetnek. Ennek viszont már vége és soha nem fog visszatérni. Emlékszik egyáltalán rá valaki?!

(Panganon még felszálltak páran)

Tovább rontott a helyzetemen, hogy ottlétem több, mint felében folyamatosan esett. Fürdőruha, esőkabát és papucs volt az outfitem minden nap.

Igyekeztem elfoglalni magam. Dolgoztam, fodrásznál voltam és kitakarítottam a klímát.

Egyik kedvenc elfoglaltságom volt, hogy a közeli piacon összevissza ettem minden. Először azokat, amiket már ismertem, majd minden ami szembejött. Nem lett bajom, szerencsére csak az eső folyt...