Koh Chang - az elefánt sziget
Az út
Pattayaból Koh Changra egy kb 30 éves minibusszal utaztam többnyire európai útitársaimmal.
Ülésszomszédom az 50-es francia Georges elmesélte, hogy az európai tél és kalandvágy hozta ide mellém, a 17-es ülésre.
Keseregtünk egy kicsit a politikán, majd álmodoztunk a sajtokról és borokról, mikor egyszercsak egy kéz nyúl be egy telefonnal a két ülés között, kizökkentve minket a páneurópai bondingolásból.
“You! Put numba!” Mondta a női hang Georges-nak.
Lehet a férfi akármennyi idős ilyenkor egyet tehet, szótlanul együttműködik.
“You, come sister’s bar. Wednesday I call. You come. Yes! (nem volt kérdés)”
“Ok.” Mondta a megszeppent Georges és már írta is be a számát, mint a kisangyal akinek vörös a feje.
Nőuralom. Elkéstünk. A fejemben kezdett összeállni, hogy Pattayát is félreértettem. Te vad vagy és nem a vadász.
A sziget
Magas hegyek és sűrű dzsungel, ami összeér a tengerrel. Zöld-zöld-zöld aztán kék nagyon sokáig.
A sziget néhány települése azt a benyomást kelti, mintha az előző napi cunami nyomait láthatnánk.
5 csillagos fényűző resort mellette az ilyen-olyan fából épített bungalow és ez a minta ismétlődik. Mint egy tökéletlen fogsor.
Természetesen én is egy ilyen bungalow-t választottam otthonomnak a hétre.
Happy hippy nevű szállásom 4-5 fa építményből állt a dzsungel szélénél középen a “front desk”, azaz a bár.
Itt tartózkodott (ült, feküdt, súlyzózott) a host, Koi és társa, vagy inkább a harmadik keze a bambusz bong.
Különleges hely különleges figuráknak. Minden este összegyűltünk beszélgetni, közösen vacsorázni, amit a házigazda alkesz barátja Jan készített. Ha szerencsénk volt még a napi fél liter rizsvodka, vagy nagypapám pálinkája előtt sikerült tálalnia.
Találkoztam Tamatival az Új-Zélandi maorival, aki egy napon idejött és azóta elfelejtett hazamenni.
Mesélt a tetoválásairól és a tradicionális csont ékszerekről, amiket egyedileg készít. Ezek a viselője törzsi/családi hátterének és egyéniségének szimbólumai, ezért nincs két egyforma. Mutasd a csontod megmondom ki vagy.
A közlekedéshez kénytelen voltam robogót bérelni. Az egyetlen módja a közlekedésnek.
Tapasztalat híján a legkisebb méretű kértem, mire a hölgy az egyetlen elérhető darabra mutatott ebben a kategóriában.
Végülis nem a Hells Angels helyi ágába akarok belépni, de néhány makit azért sikerült elkergetnem az útról vele.
A robogóhoz szinten mindenhol lehet kapni üzemanyagot, amit ilyen molotov koktélként sorakozik az út szélén. Jó, hogy itt ritkán tüntetnek.
A sziget déli részén található a Galaxy, az egykori tengerjáró hotel roncsa.
Egy több emeletes rozsdás monstrum alakja tűnik elő a dzsungelből. A kontraszt lenyűgöző.
Egy thai milliárdos szeretett volna úszó hotelt a semmi közepére csak aztán a projekt meghiúsult, majd tavaly valahogy le is égett. A biztosító társaság biztos nagyon meg volt lepve :-O.
A szigeten viszonylag sok elefántot tartanak vitatható körülmények között, de néha az egyik szerencsés példányt leviszik fürdeni a partra és ha már ott van pózol turistáknak is.
Rengeteg élményt adott ez az egy hét. Nem tudom még mi vár rám itt, de Koh Chang nagyon magasra tette a lécet a jóleső egyszerűségével és csodáival.
Most pedig irány dél busszal vonattal és komppal...
